ÁÁH! Micsoda együgyű kérdés! Ki ne tudná? Lecsavarom a kupakot és kinyomom a ragacsot. Persze, hogy a megfelelő helyre, nem is az ujjamra! Majd összeillesztem a darabokat, várok egy kicsit (pár pillanat), és voilá: összeragadt. Kééész! Slussz-passz, megvolt egy perc alatt, szóra sem érdemes. Kupak vissza, öröm és örök bódottá!
Nos ez a gyors siker receptje pillanatragasztóra. Aki viszont tartós eredményre (is) törekszik, annak is a fentieket ajánljuk, de „egy kis" kiegészítéssel.
Ha gyors és tartós eredmény a cél, akkor bizonyára pillanatragasztókat használunk. A siker azonban néha elmarad. Oka, hogy nem a célnak megfelelően használjuk az ilyen ragasztókat. Ezzel kapcsolatban néhány alapvető dologra szeretnénk rávilágítani.
Lecsavarjuk a kupakot, kinyomjuk a ragacsot. Ehhez valóban nem kell atomtudósnak lenni. De valójában nem ezzel kezdődik a ragasztás.
Először is nem mindegy milyen anyago(ka)t ragasztunk egymásoz, mivel a ragasztás erősségét az anyagok különbözősége is befolyásolja. A legtöbb anyagot persze jól köti a pillanatragasztók többsége, de egyes (mű)anyagokhoz (pl. teflon) speciális ragasztó szükséges.
Nem mindegy az anyag szerkezete, mert a tömör anyagokon szépen "megáll" a folyósabb (kis viszkozitású) ragasztó. A porózusabb anyagokhoz viszont szükséges a nagyobb viszkozítású (a hagyományos, de igazából helytelen szóhasználattal élve) "sűrűbb" ragasztó, ha azt szeretnénk, hogy a felületről nehogy idő előtt az anyag belsejébe szivárogjon a kötőanyag.
Aztán a sima felületet ajánlatos finoman felérdesíteni, ami elősegíti a ragasztóanyag tapadását.
Továbbá a tiszta, zsír- és pormentes felületek alapvetően fontosak, az alkoholos lemosás feltétlenül ajánlott!
Ezek után jöhet már végre a ragasztó? Türelem.
A pillanatragasztó ha nem is pillanatok alatt, de viszonylag gyorsan köt, így a ragasztott felületek összeillesztésére nem sok idő van. Érdemes előtte még szárazon egy főpróbát tartani, főleg ha egymáshoz pontosan illeszkedő, törött darabokat szeretnénk ismét egynek tudni. Azt sem árt fontolóra venni, hogy a végső szilárdulásig miként lesznek egymáshoz rögzítve a darabok (lásd később).
Ha ezeket végiggondoltuk, akkor már tényleg jöhet a ragasztóanyag felkenése.
De hogyan? Mert sajnos ez sem mindegy. A pillanatragasztók rideggé válnak a megszilárdulás után, ezért fontos, hogy a lehető legvékonyabb rétegben létesítsünk kapcsolatot a ragasztandó felületek közt. Akkor egy csepp is elég belőle? Többnyire igen, feltéve, hogy a felületek pontosan illeszkednek.
A ragasztott darabok már egymáson vannak, de azokat rögzítve és mozdulatlanul kell tartani. Egy bögre fülénél jól jön a gumiszalag. Laposabb daraboknál egy ruhacsipesz. De ha csak a kezünkkel tudjuk a darabokat összeillesztve megtartani, akkor is ügyelni kell arra, hogy mozdulatlanul és kellő nyomóerővel történjen a rögzítés a ragasztó kezdeti megkötéséig. A fix szorító erő és a mozdulatlanság lényeges, különben a felületek eltávolodhatnak egymástól, és a hézagban gyengébb lesz a kötés.
A kellő erővel történő összeszorítás egyrészt biztosítja a minimális rétegvastagságot, mely által gyorsabb, erősebb és egyenletesebben elosztott lesz a felületek közti kötés. Másrészt a levegő oxigénje gátolja a ragasztóanyag megszilárdulását, a felületek összenyomásával viszont kiszorítató a levegő nagy része. 
A ragasztott darabok rögzítve vannak. Már csak pár pillanat és pikk-pakk készen vagyunk! Ám ez kis túlzás. A pillanatragasztók valóban gyorsan kötnek, de a szilárdabb kötéshez akkor is szükséges pár perc, méghozzá elmozdulásmentesen. A terhelhető kötéshez pedig még többet, akár egy órát is várni kell. Szóval a türelem sikert terem.
A ragasztás végén legyen visszazárva a tubus. De még mielőtt ezt megtennénk, legyen letörölve a tubus csőréről a kicsurgott ragasztó, a tubust függőlegesen tartva és az alját kemény felülethez ütögetve pedig a csőrben maradt anyagot "visszakényszerítjük" a tubusba, hogy a következő alkalommal nehogy a levehetetlen kupak, vagy a beszáradt ragasztó legyen a bosszúságunk forrása.
Ugye így már nem is annyira egyszerű, de ha a fentieket lekiismerettel és kellő türelemmel megtesszük, akkor bizton reménykedhetünk a tartós eredményben.
Mindenkinek sok sikert!